Sokan szoktuk mondani azt a szót, hogy „véletlen”.Amikor már több olyan dolog történt velem, ami látszólag is összefüggött egymással kicsit el gondolkodtam rajta, mi is történt valójában. Mit üzentek velem, mit üzentek nekem?
– Véletlen lettem táncoktató, megkérdezésem nélkül iskoláztak be a tánctanárképzőre.
– Abba hagytam a tánctanítást, a munkahelyemet választottam, de az élet visszadobott a tanításhoz, így hamarosan felmondtam a munkahelyemen.
Azt szokták mondani, ha az utadat járod, mindig megérkezik a segítség.
Velem ez már többször is megtörtént.
Mit is csinálok én valójában?
Először úgy gondoltam táncolni tanítok embereket.
Ma már kicsi másképp látom a dolgot tanítványaim elmondása alapján.
Rendszeres mozgás lehetőséget biztosítunk, közösséget építünk, ahol kölcsönösen segítjük, támogatjuk egymást. Örömöt, vidámságot jókedvet viszünk az emberek életébe. Energiával töltünk fel embereket. Számos kulturális rendezvényt szervezünk
Elősegítjük a testi, lelki, szellemi gyógyulását az embereknek a táncon keresztül.