Mindig is az az ember voltam, aki messziről kerülte a táncos rendezvényeket, akinek a táncolás azt jelentette, hogy 3-4 évente egy lakodalomban lassúzott egyet. Mindig a „majom sziget” foglya voltam. Aztán eltelt 50 év. Úgy döntöttem, hogy kedvesemet meglepem születésnapja alkalmából, és elmegyünk egy bemutató salsa órára. Bevallom, úgy gondoltam, hogy nem igazán lesz hosszú távú ez a kapcsolat a salsa és köztem. Szóval elmentünk a bemutató órára, aztán véglegesen elköteleztük magunkat a tánc mellett. Megragadott bennünket a remek hangulat, a tanárok közvetlensége, türelme s feltétlenül az, hogy meg tudtuk tanulni a lépéseket. Addig úgy gondoltam, hogy két ballábas vagyok, azonban a tánciskolában rádöbbentem, hogy igazából nem velem volt a baj, hanem nem volt olyan ember, aki megtanította volna az alapokat, na és persze a jó partner is fontos 🙂 Azóta már az ötödik tanfolyamot végezzük, s nem tudjuk megunni. Újabb és újabb figurákat ismerünk meg. Nagyon fontos, hogy rendszeresen van lehetőség kamatoztatni tudásunkat a gyakorló esteken. Köszönjük, Laci! Reméljük, még sokáig tanulunk tőletek!

„Én a tánciskolát frissnek és fiatalosnak nevezném, még akkor is, ha a korosztályt tekintve eléggé vegyes a társaság. Nagyon tetszik, hogy segítőkészek a tanárok, és többször átismételjük azokat a figurákat, amelyek egy kicsit még döcögősen mennek.
A jó hangulat, a sok nevetés és a zene az, ami nekem mindig is erőt adott ahhoz, hogy ne adjam fel a tánccal kapcsolatos álmaimat.
Ha esetenként rossz hangulatban érkezem is az órákra, mindig mosolyogva távozom, és teljesen feltöltődve érzem magam:) Ilyenkor mindig nagyon BOLDOG vagyok, és úgy érzem, hogy bármire képes vagyok! ”

„Jó érzés, hogy egy ilyen összetartó, baráti társaság tagja lehetek. Az órákon kialakított jó hangulatot tetézik még táborokkal, kisebb összejövetelekkel, bulikkal vagy gyakorlóestekkel. Olyanok nekem, mint egy nagy család.”